Van egy barátom, aki szeret nagyokat repülni. Annyira, hogy az e hobbival való totális azonosulás jegyében felvette a Sikló Ernő nevet. Ő is szokott repülés után stoppolni. Szintén azt vallja, hogy ilyenkor abszolút érdemes lehet felhívni a figyelmet arra, hogy pilóta vagy.
Kitalált egy grandiózus megoldást. Ha Walker Pál döbbenetes gyorsasággal közeledik felé, abban az esetben is féktávon belül látszódni fog a Páltól az Ernő. Meg az is, hogy pilóta az Ernő. Sőt, még tartani se kell. Menetelés közben is működik.
Ha siklóernyőzöl, tényleg célszerű lehet ezt stoppolás közben jelezni. Bár sok sofőr, ha megáll, és menet közben ezt a tényt szóban közlöd vele, első körben akkor is ejtőernyősnek könyvel el, de a stoppolás hatékonysága szempontjából ez most mindegy. A hangsúly annak jelzésén van, hogy valami ernyővel a fejed fölött a levegőben szoktál tartózkodni. Több szempont miatt is van értelme ennek. Egyrészt érthetővé teszed, hogy mi az a szerénytelen méretű zsák. Nemcsak a látványos szütyő titka tárul fel, hanem valószínűsíthető lesz az is, hogy például nincs alkoholszagod amiatt, mert az asszony kirakta a lépcsőházba a minden cuccod mínusz slusszkulcs és zárat cserélt. Jó eséllyel kerülsz a ki-tudja-milyen-csőlakó-vagy-veszélyes-alak gyanúja fölé. A harmadik ok azzal van összefüggésben, hogy az emberek nagy része extravertált. Ha te egy ilyen levegőben jövő-menő ernyős figura vagy, akkor biztos lesznek érdekes sztorijaid, vagy tudsz mondani olyan ismereteket erről a hobbiról, amiket mástól nem lehet hallani. Lényegében ez az a pont, ahol valamilyen módon viszonozni tudod a neked megálló sofőr szívességét. Ha társaságra vágyik, mert például hosszabb ideje egyedül van úton, vagy azért, mert fáradt, és egy beszélgetőpartner mellett ezen könnyebben túllendül, vagy éppen csak információkat szeretne hallani, akkor méltányos lehet ennek megfelelően viszonyulni.
Ezt most ajándékként mellékeljük a sofőr voodoo-hoz. Nem a zsákot, hanem az arra két darab iratcsipesszel rögzített, A Ernő, aki pilóta, most éppen stoppol című neodadaista kompozíciót, melyen az alkotó a vonalszerű ábrázolásmód erőteljes szimbolikáját hívja segítségül egyfelől a humánum kiteljesedését a dimenziók metszéspontjába helyező szárnyaló emberi alkotóerő, illetve – ezt ellenpontozandó – az elidegenedett posztmodern közösségi mikrokozmosz peremén való időnkénti út menti hánykódás vibráló kontrasztjának a mélylélektani érzékenységgel történő művészi feltárásához.
Nem repülős kollégáknak a mester fenti önportréja helyett a Nem feltétlenül a Ernő, aki ugyan nem pilóta, de éppen stoppol című posztneodadaista munkáját tudjuk ajánlani, amely a fenti fotókon bemutatott műalkotás által teremtett univerzumot kettéosztva, az anatómiai vetület és a metakommunikatív réteg felhangosításával transzformálja átadhatóvá az életérzéssé fokozódó pillanat jelentéstanilag teljesértékű élménysűrítményét.
